Event report

Az előadást követő workshop első és második része a szakértői előadás feldolgozása és a témához tartozó saját élmények, tapasztalatok megosztása volt. Itt gyűjtöttük továbbá össze, hogy milyen érzések, elvárások fogalmazódnak meg a résztvevőkben az éghajlatváltozás, klímapolitika kapcsán és milyen közös értékeket szükséges figyelembe venni a javaslatok megalkotásakor. Ezen szempontok végiggondolása segítette a résztvevőket abban, hogy a harmadik részben javaslatokat fogalmazzanak meg az Európai Unió felé. A teljes beszélgetés során lehetőség volt a szakértő felé tisztázó kérdéseket feltenni. A beszélgetés első szakaszában a résztvevők kiemelték, fontos felismerés számukra, hogy például a szíriai helyzet, mint társadalmi konfliktus is visszavezethető a klímaváltozásra, azaz a klímaváltozás nem csak önmagában súlyos probléma, hanem további rendszerszintű problémákat eredményez tovagyűrűző hatást keltve. Emellett elhangzott, hogy az előadásban ismertetett EU-s kibocsátás 8%-os mértéke kettős érzéseket vált ki: Egyfelől nem tűnik magasnak a szám, de egyértelmű, mennyire sokat számít az összképre vetítve. A résztvevők megfogalmazták aggályaikat az EU-n belüli megkerülő mechanizmusokkal kapcsolatban, a politikai és lobbi érdekek nagyarányú jelenlétét a döntéshozatali folyamatokban a közjó figyelembe vétele helyett, valamint nemtetszésüknek adtak hangot a kvótakereskedelemmel kapcsolatban is. Látva a CO2 kibocsátás és a hőmérséklet alakulása közötti szoros összefüggést, és időbeni eltolódást mutató ábrán az elmúlt évek kiugró szén-dioxid emelkedését, az egyik résztvevő hangot adott annak „Nem értem, vajon hogy hogy nem pánikolunk?!” Egy másik résztvevő elmondta, kettősség van benne és fenntartások a technológiai fejlődéssel kapcsolatban: A fast fashion márkák „conscious collection” termékei, vagy az elektromos autók vajon valóban segítik-e az emisszió csökkentést? Vagy csak abba a hitbe ringatnak minket, hogy megvásárlásukkal teszünk valamit a klímaváltozás ellen, de valójában látszatmegoldások és alapjaiban kellene átalakítanunk/redukálnunk fogyasztási szokásainkat. A résztvevők kiemelték, aggasztó, hogy politikai, vagy gazdasági lobbi érdekek miatt van terítéken ez a téma és például a magyarországi közbeszédben alig van jelen a klímatudatosság erősítése. Megfogalmazásra került az EU-n belüli külpolitikai álláspont egységességének szükségessége, valamint az egyhangúsági szabály felülvizsgálatának kérdése e tekintetben. A fiatalokat nyomasztja, hogy a megoldás terhe rájuk hárul, ugyanakkor kritikát fogalmaztak meg az FFF (Fridays for Future) mozgalommal kapcsolatban: „Nem jelent nyomásgyakorló erőt pár kartonpapírral a kezében kiabáló kamasz az utcán.” Elhangzott, hogy a megújuló energiaforrások a fejlődő országokban nem feltétlenül elérhető opciók. Továbbá kiábrándítónak nevezték a tényt, hogy bár olcsóbb például naperőmű telepet telepíteni, mint fenntartani egy már működő hőerőművet, mégsem állnak át rá az érintettek, és sürgették egy átfogó megújuló infrastruktúra kiépítését. A „Hogyan lehet jól átállni fenntartható energiára?” kulcskérdés, a jó gyakorlatokat fontos lenne e tekintetben megosztani. A résztvevők témával kapcsolatos érzéseiben megjelent: Az afelett érzett szomorúság, hogy vannak dolgok, amik már nem visszafordíthatóak: „Kit érdekel, hogy a szigetállamok, köztük Kiribati, el fog süllyedni? Pedig emberek otthonai szűnnek így meg, aminek önmagában értéknek kellene lennie. Akkor fogunk csak felébredni, ha a közvetlen következményeket majd a saját bőrünkön érezzük.” Az önvád, a személyes felelősség felvállalásának belülről feszítő érzése, annak felismerése, hogy az autoritások felelősségvállalása mellett ez is szükséges.): „Teszek-e eleget? Foglalkozom-e eleget a témával? Miért nem szerveztem még másokat is megmozdító, a tudatosságot formáló eseményeket?” A fiatalok irányába ható óriási nyomás gerjesztette folyamatos szorongás: „Hogy mit tegyünk, hová tegyük az energiánkat, hogy más irányba vigyük a dolgokat.” És „Fontos hogy most kaptunk egy visszajelzést (az előadás révén), mi, egyetemisták, hiszen számunkra ez egy valós szorongás. Fontos, hogy tudjuk, mit kell tennünk, és hogy mindenkinek tennie kell.” A tanácstalanság, ami abból a személyes tapasztalatból ered, hogy a különböző kultúrákban nem egységes a klímaszempontok figyelembe vételének elsőbbsége: Míg az európai fiatalokba kisgyermekkoruktól kezdve azt nevelik, hogy klímatudatosnak kell lenni, ezzel szemben Amerikában és a fejlődő országokban – ahol a szegény rétegek felemelkedésének ez tűnik az egyetlen lehetőségének - a gazdasági fejlődés elsőbbsége dominál. Ezzel kapcsolatban a résztvevők elmondták, véleményük szerint, amíg a döntéshozók nem érzik a saját felelősségüket a kérdésben, amíg a gazdasági növekedés segítése a cél minden áron, addig az egyéni cselekvés mit sem számít, nem tud akkora mértékű lenni, hogy változást eredményezzen. „Félő, az intézkedések mögött nincs valódi cselekvés, ezek csak a „zöldítés” körébe tartozó látszatintézkedések.” A résztvevők a beszélgetésnek ebben a részében a politikai és gazdasági folyamatok és a klímaváltozással kapcsolatos döntések közötti összefüggésekről mondták el véleményüket. „Politikai és kereskedelmi viszonyainkban ki kell fejezni, milyen elvárásaink vannak". „Kérdés számomra, hogy klíma szempontból van-e jelentősége az orosz energiától való függetlenedésnek, vagy csak politikai szempontból lényeges ez.” E ponton a résztvevők kitértek például az éjszakai áram kérdésére: „A megújuló energiák tárolása jelenleg nem megoldott technológiailag. A fosszilis energiahordozók kiváltására az atomenergia átmenetileg megoldást jelenthet.” A következőkben rátértünk a résztvevők EU-nak címzett javaslataira, amelyek közül néhány inkább az irányelvek szintjén, mint a megvalósítás konkrét hogyanját tekintve megfogalmazott. A következő magas támogatottságú, hatásukban jelentősnek tartott javaslatok kerültek megfogalmazásra: - Az EU lépjen fel a húsfogyasztás csökkentése érdekében a jogalkotás eszközeivel: Korlátozza az előállítható hús mennyiségét, illetve szabályozza, mennyi hús érhető el az üzletekben, és mennyi energia fordítható a hús megtermelésére. (A húsfogyasztás csökkentése érdekében kulturális változásra lenne szükség.) - A beruházások támogatásánál élvezzenek előnyt a klímatudatos megoldások és jöjjön létre egy komoly, hiteles ellenőrző bizottság, vagy egy hosszú, módszeres eljárás, ami a megvalósulást monitorozza. Fókuszálja az EU kutatásfejlesztésre a támogatásokat, melyek gazdaságilag is racionális döntéssé, kifizetődővé teszik a környezettudatos cselekvést. Olcsó, hatékony klímabarát termékek és eljárások létrejöttének érdekében. - Legyen az EU-n belül egység azzal kapcsolatban, hogy az atomenergia „nem ördögtől való”, hanem reális alternatívát jelenthet a fosszilis energiaforrásokról való átállásban. - Az EU tegye a jelenleginél érdekeltebbé különböző ösztönzőkkel a piaci szereplőket a klímakérdésben. Egyéb javaslatok: - Az EU a klímatudatosság erősítése érdekében biztosítson a különböző társadalmi csoportokat megszólítani képes, rájuk szabott képzési és ismeretterjesztési programokat megismertetve a tényeket, annak érdekében, hogy egyéni, közösségi felelősségvállalásra, cselekvésre ösztönözze őket. Ezzel párhuzamosan – mivel el kell fogadni, hogy nem lesz mindenki nemes célok által motivált, vagy képes arra, hogy ezek szolgálatába álljon -, a különböző szereplőket gazdaságilag is érdekeltté kell tenni: olcsóbbá tenni vagy támogatni a klímatudatos alternatívák választását. Klímasiker = tudás + pénz.” - Közös Uniós program jöjjön létre a fenntarthatóbb lakhatásért és intézményekért. Legyenek elérhetőek támogatások energetikai fejlesztésekre, fűtés korszerűsítésre - Legyen törekvés az energiafüggetlenség megteremtésére és egy közös EU-s energiapolitika kialakítására, ami egyben hagyatkozik a tagállamok adottságaira is. - Érvényesítsen az EU olyan nemzetközi kereskedelmi és vámpolitikát, amely figyelembe veszi a klímacélokat (klíma vám). Az EU-n kívül megvalósuló 3. országokkal folytatott kereskedelmi tevékenységek és beruházások során a szerződések klauzulái térjenek ki a klímavédelem szempontjaira. - A döntéshozatali eljárás legyen hatékonyabb és gyorsított klíma kérdésekben. A tagállamok vétója legyen korlátozva: csak akkor lehessen ezzel élni, ha a vétót benyújtó alternatív javaslattal él. - Klímavédelmi kérdésekben ne lehessen alkalmazni a Passerelle klauzulát: Fontos kérdéseket nem érdemes erőszakkal átvinni, társadalmi konszenzus kialakítása szükséges. - Az alkalmazkodás, a klímaváltozás következményeire való felkészülés érdekében az EU támogassa forrásokkal az olyan mezőgazdasági és termelési módszerek, eljárások fejlesztését, melyek a biztosan bekövetkező megváltozott körülmények mellett is alkalmazhatók. - Erősítse az EU ráhatásán keresztül az egyes tagállamok felelősségvállalását a karbon kibocsátás csökkentésében. A vállalások előrehaladása folyamatos ellenőrzés mellett legyen követve. - Az EU érvényesítsen erősebb gazdasági szankciókat a szennyező nagyvállalatokkal szemben, akik túllépnek adott mennyiségű kibocsátást. (Nem elég visszatartó erejű a kvótarendszer. - Az EU-n belül kerüljön csökkentésre a termékek szállítása, az ellátási láncok kisebb földrajzi távolságot fogjanak át. - A közlekedési infrastruktúra fejlesztésére jöjjenek létre támogatások. - - Ahol elérhető a vasút az EU-n belül ott ez legyen az előnyben részesített közlekedési/szállítási forma és ne a légi. - Az EU vállaljon szerepet a környezettudatos temetkezés normává alakításában (kegyeleti erdők létrehozásával)