Tuairisc faoin imeacht

„Az Európai Unió szomszédságpolitikájának aktuális kihívásai” címmel zajlott konferencia és kerekasztal-beszélgetés Szegeden az Európa jövőjéről szóló konferenciasorozat keretében Az „Európai Unió szomszédságpolitikájának aktuális kihívásai” címmel szervezett online konferenciát és kerekasztal-beszélgetést a Europe Direct Szeged, az Európai Közjogi Szervezet és az SZTE ÁJTK Nemzetközi és Regionális tanulmányok Intézete. A rendezvény az Európa jövőjéről szóló konferenciasorozat keretében valósult meg 2021. április 23-án. A konferencia fókuszában az Európai Unió szomszédságpolitikájának aktuális kihívásai álltak. A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Prof. Dr. Trócsányi László európai parlamenti képviselő, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar egyetemi tanára, Prof. Dr. Nagyné Rózsa Erzsébet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára, Dr. Marsai Viktor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa, Prof. Dr. J. Nagy László, a Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Történeti Intézet professzor emeritusa, Pritz Helga, a Külgazdasági és Külügyminisztérium főosztályvezetője, illetve Dr. Kruzslicz Péter, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar adjunktusa, a Frankofón Egyetemi Központ igazgatója. A konferencia moderátora Dr. Szalai Anikó, egyetemi docens, az SZTE ÁJTK NRTI intézetvezetője volt. Trócsányi László előadásában kiemelte: mikor az Európai Unió szomszédságpolitikáját vizsgáljuk, két fő szakaszt kell elkülönítenünk 1957 és 1990 között, illetve 1990-től napjainkig. Az első szakaszban kelet felé nem sok teendő volt, hisz az érintett országok szovjet befolyás alatt álltak. 1990-től azonban ott is beindult a demokratizálódási folyamat. Déli irányban azonban folyamatosan aktív volt a gondolkodás. A professzor bemutatta a szomszédságpolitika prioritásainak, illetve összetételének alakulását a két szakaszban, kitérve arra, hogy az Európi Uniónak elemi érdeke, hogy a keleti és déli régióban azonos intenzitással legyen jelen és folyamatosan megfelelő válaszokat adjon felmerülő társadalmi és gazdasági problémákra. Többek között ez miatt az EU-n belül a szomszédságpolitika folyamatos revízió alatt áll, folyamatosan új prioritásokat kell megvitatni és sok esetben eltérő érdekeket kell egyeztetni, figyelembe véve déli szomszédaink azon igényét, hogy az EU, mint partnerre, egyenlő félre tekintsen rájuk. Problémák a szomszédságpolitika déli irányában: Az arab tavasz megítélése ma már ellentmondásos. Európa eleinte inkább csak követte az eseményeket, kezdetben nem tudtak a nyugati országok érdemben reagálni. Ma pedig nem egyértelmű, hogy stabilizációról vagy sokkal inkább destabilizációról beszélhetünk-e. A térségben a nagy- és középhatalmak jelen vannak, de felmerül a kérdés: mennyire tud az EU itt eredményeket elérni? A térséget számos probléma terheli, ellentétek vannak az érintett országok között, ezért az EU a regionalitást itt nem tudja számon kérni úgy, mint például a Balkánon. Európa számára a biztonság kérdése a legfontosabb, s egyébként az EU-nak sokkal aktívabb szerepet kellene játszania (jelenleg az EU az ENSZ vonalat követi.). Az előadó az északi tagállamok figyelmét felhívja arra, hogy a déli partnerség fontos záloga az EU biztonságának. A professzor kiemelte: az Európai Unió nem foglalhatja el a tanár szerepét a déli szomszédság államaival szemben. Felnőttként kell tekintenie ezekre az államokra, hiszen csak így érhető el, hogy Európára hosszú távon is meghatározó szereplőként tekintsenek a régióban. Nagyné Rózsa Erzsébet csatlakozva a gondolatmenethez előadásában a közel-keleti térségre koncentrált, azonban még előadása legelején leszögezte, hogy el kell különítenünk egymástól a déli partnerségen belül a Mediterráneum és a közel-keleti régió államait. A professzor előadásában bemutatta a déli partnerség intézményrendszerének fejlődését, így kitért többek között az Euro-Mediterrán Partnerségre, illetve az Európai Unió szomszédságpolitikájában nagy szerepet játszó bilaterális és multilaterális stratégiákra. A felmerülő és megoldandó problémák között az egyik legjelentősebb tényező a migráció kérdése. A professzor azonban emlékeztetett, hogy az arab országok nem feltétlen kibocsátók a migrációban, ők maguk is sokszor csak tranzit országok, így a problémákat azokban a régiókban, azokban az államokban kell megoldani, ahol a migrációt előidéző tényezők – pl. polgárháborúk – jelentkeznek. Ennek során pedig kiemelt jelentőséget kap, hogy az egyes nagy régiók ne csak az Európai Unióval, de egymással is együtt tudjanak működni, ennek elősegítésében pedig az EU-nak közvetítő, mediátori szerepet kell betöltenie. A professzor megjegyezte: az EU legfőbb célja, hogy együttműködő régiókat, békés, virágzó térségeket hozzon létre, hiszen ahol béke van onnan kevésbé indulnak útnak az emberek. Marsai Viktor előadásában elsősorban az afrikai Száhel övezetre és a régió sajátosságaira, illetve az azokból következő problémákra koncentrált. Az előadó kiemelte: a migráció sok esetben már csak tünet. A probléma ebben a régióban a dzsihadista szerveződések kialakulása, illetve dzsihadista szervezetek aktív jelenléte, amelynek a Száhel övezet strukturális összetétele kedvező környezetet biztosít, és amely a térség hosszútávú válságát vetíti előre. A Száhel övezet elemzésekor az előadó szerint trendeket kell azonosítanunk, úgy mint a demográfia (a Száhel övezetben tapasztalható a világ legdinamikusabb népességnövekedése), a térség államainak sérülékenysége (számos esetben a dzsihadista szervezetek erősebbek az államoknál, olyannyira, hogy akár közszolgáltatásokat is nyújtanak), illetve a klímaváltozás, amely a földműveléssel foglalkozó népességet kényszeríti arra, hogy más megélhetési formákat keressenek, vagy elvándoroljanak. Az arab tavasz elsöpörte azokat az autoriter rezsimeket, amelyek egy cordon sanitaire-ként megfogták a Száhel térségből felfelé jövő fenyegetést. Az elmúlt tíz évben viszont ez a kapu nyitva van, akár az arab tavasz 2.0-ről beszélhetünk, s ez még sok probléma forrása lehet. A Száhel hagyományosan francia érdekszféra, a Britek a Brexittel kiestek a képből. A futó EU missziók nem rendelkeznek végrehajtó felhatalmazással. Párizs próbálja a többi EU-tagállamot is mobilizálni, hogy a térségben katonai erővel legyenek jelen. A Covid is negatív hatással bír, s mindezen tényezők együttesen destabilizálják a térséget. A térségben sok ismeretlennel állunk szemben, ezért nehéz kezelni a helyzetet. J. Nagy László professzor előadásában a sport és a kultúra szerepét hangsúlyozta a szomszédságpolitika területén. A professzor kiemelte: ezek először talán jelentéktelen kérdéseknek tűnhetnek, azonban ha megértjük egymás történelmét, egymás kultúráját, akkor megérthetjük egymás motivációit is, hiszen a történelmi traumák befolyással vannak az aktuálpolitikai döntésekre. A sport pedig egy közvetítő közeg lehet, egészséges verseny, vetélkedés, amely képes közelebb hozni egymáshoz az eltérő kultúrájú és eltérő motiváció által mozgatott szereplőket. A professzor azonban megjegyezte: nem feltétlenül helyes gondolat, ha az európai kultúrát (így különösen az emberi jogok általunk vallott tiszteletét, illetve a jogállamiságról kialakított nézeteinket) megpróbáljuk ráerőltetni déli szomszédainkra. Az európai értékek az európai történelmen alapulnak. A professzor ezzel kapcsolatban feltette a kérdést: vajon a demokratizációnak kizárólag egyetlen, európai útja létezik? Pritz Helga a déli szomszédságpolitika Európa jövőjében betöltött szerepét vizsgálta előadása során. Álláspontja szerint az Európai Unió mögöttes víziója a béke, a biztonság és jólét térségének kiterjesztése a déli szomszédokra. Ugyanakkor megjegyezte: az Európai Unió célkitűzéseinek megvalósításában nem tart ott, ahol azt 25 évvel ezelőtt szerette volna. Főbb kihívások, problémák, amelyek ide vezettek: az EU északi tagállamai is csatlakoztak a mediterrán együttműködésbe, de a folyamat hosszúra nyúlt és több szereplő került bele, mint tervezték, ez egyfajta kakofóniát okozott időnként. Az észak-afrikai közvélemény alapján a térségben az EU-ba vetett bizalom koránt sem olyan erős, mint azt az Unió szerette volna korábban, az ott élő fiatalok számára nem sikerült olyan társadalmi modellt bemutatni, amely vonzó perspektívát jelenthetne számukra. A bizalomépítés nehéz feladat, a terrorizmus elleni harc is okoz nehézségeket. Az iszlám-keresztény együttélés még mindig okoz feszültségeket. A fenntartható gazdaság építésében értünk el sikereket, de több déli partner megkérdőjelezte, hogy például a társulási megállapodások mennyire hasznosak. A társadalmi különbségeket nem sikerült csökkenteni észak és dél között. A demográfiai trendek is fognak problémákat okozni. Szomszédainkat zavarba ejti az EU vezetésének komplexitása, nehezen értelmezik, hogy nincs egyetlen partner, akivel teljhatalmúlag tárgyalhatnák. Erős a gazdasági (és esetenként politikai) verseny a régióban: Törökország, Kína, USA, öböl menti országok, Oroszország. Az EU előrelépését továbbra is nehezíti, hogy az EU-ban a különböző országcsoportok nem egyformán viszonyulnak a déli partnerséghez. A hagyományos déli öt ország szerepe még mindig kiemelt. Közép-Európa számára a Nyugat-Balkán fontosabb. Az északiak pedig olyan feltételrendszert szeretnének alkalmazni a déliekkel való együttműködésben, ami megnehezíti a partnerekkel a párbeszédet. Nagy-Britannia Észak-Afrikában az EU riválisává vált, míg Németország még egy kissé vonakodik a térséggel való együttműködéssel kapcsolatos kockázatokat viselni. Az EU ideológiai hátrányban is van – olyan laicitást vár el, amit más partner egyáltalán nem. Kruzslicz Péter záróelőadásában a felmerült és az előadók által is említett – többek között kulturális – kérdések gyakorlati oldaláról közelítette meg a szomszédságpolitikát: ismertette a Nemzetközi és Reginális Tanulmányok Intézetének kapcsolatát az Afrikából érkező hallgatókkal, illetve azokat a lehetőségeket, amelyek a felsőoktatáson keresztül hozhatják közelebb az Európai Uniót déli szomszédság országaihoz, illetve a déli szomszédság országait az Európai Unió tagállamaihoz. A résztvevők előadásait intenzív vita követte, amelynek az online bekapcsolódó hallgatóság is aktív részese volt. Trócsányi László többek között feltette a kérdést, hogy vajon meg tudjuk-e pontosan határozni, hogy mit jelent az európai életmód? Vajon ugyanazt jelenti-e ez egy északi tagállamban, mint egy keleti tagállamban? Illetve a professzor megjegyezte, hogy a demokratizációnak, mint célkitűzésnek kizárólag természetes folyamatok útján kell megtörténnie, semmiképpen sem erőszakos eszközökkel. A hallgatóság kérdései alapján a vita az Európai Unióba vetett bizalom növelésének lehetőségével, a közös katonai fellépés szükségességének lehetőségével, illetve az Európai Unión belüli identitás-vitákkal folytatódott, majd ért véget. A rendezvény visszanézhető a Europe Direct Szeged Facebook oldalán: https://www.facebook.com/EuropeDirectSzeged/videos/4129680940409315